Képrejtvény a tengerparton

Hetek óta töröm a fejem, hogy voltaképp mi ez a tengerbe vezető út és mi célból van rajta a sávelválasztó. Hajókat bocsátanak vízre és húznak vissza szigorúan a KRESZ szabályai szerint? Netán extrémkerékpárosok zúznak bele a tengerbe, majd tekernek ki belőle betartva a menetirányt? Mi teszi szükségessé a sávelválasztást? A kép Dún Laoghaire-ben készült, melynek lakói talán ismerik e különös rejtvény megfejtését.

rejtélyVízbe vezető út Dún Laoghaire-ben
rejtélyÍgy folytatódik az út a part felé

0 Tovább

Itt a tavasz, heló szevasz!

A tenger közelében, de Dublin legtöbb részében egyértelműen a küszöbön a tavasz. Bizonyítékaim:



Oké, ez kakukktoás, mert ezek örökzöldek

0 Tovább

Egy csomó fókát láttunk természetes közegükben

Kicsit rá voltam gyógyulva arra a problematikára, hogy miközben az ír partok körbe vannak véve fókákkal, hónapokig nem láttam egyet sem. Míg aztán pár hete Howth-ban végre láttunk kettőt, amint a vízben úszkálnak és horkantgatnak - előtte legalább hétszer voltam Howth-ban és akármennyire is gúvasztottam a szememet a vízre, mindhiába -, és most végre Dalkey-ban, Dublin menő tengerparti részén is láttunk egy csomó szürke fókát. Bono, aki szintén Dalkey-ban lakik (amikor Írországban tartózkodik és éppen nem a világot menti meg), nemcsak, hogy olyan szerencsés, hogy ő az egyik leggazdagabb ír és mindig szuper napszemcsiket hordhat, de pár perc sétával bármikor láthat fókákat is. Oké, hogy csak távcsővel, de az is valami.

Itt vannak a fókák

A partról szabad szemmel is kitűnően látható Dalkey Island olyan helynek tűnik, ahol életre kelt a Jehova tanúinak prospektusa: egy viszonylag kicsi szigeten rengeteg henyélő és a vízben pajkosan egymást csapkodó fóka mellett van egy csomó vadkecske (12-20 db), félelem nélkül ugrándozó nyúl, kárókatona és a szokásos sirályok (a vízben pedig állítólag egy csomó delfin úszkál). A távcső ingyenes, szóval addig nézelődik vele az ember, ameddig akar, így bármennyire is fújt a jeges szél, gyakorlatilag odaragadtunk vagy inkább fagytunk a távcsőhöz. Lebilincselő látvány ugyanis, ahogy az anyafóka a vízben, a kövön ücsörögve hancúrozik a kölykével; a többiek meg esetlenül forgolódnak a hátukon. Amúgy szabad szemmel is lehet látni a fókákat, de úgy csak nagy szürkés foltnak tűnnek a barna háttér előtt. És ami a legmenőbb: mindez még Dublin közigazgatási határán belül, a Coliemore Roadról, a minikikötőnél észlelhető.

DalkeyEz itt a szupertávcső a Coliemore roadon, melynek segítségével a fókák láthatók
DalkeyEz pedig a látogatóban lévő cimbi, amint fókákat néz
Dalkey fóka
Ennél jóval több látszik a távcsőből
Dalkey fóka
DalkeyOkosságok a távcső mellett pár méterre egy táblán

0 Tovább

Meglátogattuk Írország legnagyobb vízesését

Mivel legnagyobb bánatunkra nem maradunk örökké Dublinban, igyekszünk legalább minden második héten megnézni a kiváló természet valamely érdekességét. Erika javaslatára a hét elején a Powerscourt-vízeséshez buszoztunk el, kb. 25 kilométerre Dublintól, öt kilométerre Enniskerrytől. A vízesés 121 méter magas - de kb. csak a fele látszik - és nagy kedvencünkben, a Wicklow-hegységben található. A magyar fülnek viccesen csengő(hang) Djouce-hegység völgyébe torkollik, és a közelben van a Cukorsüveghegy is. 

Csodás természeti jelenség, jó kis hely, az egyetlen baja, hogy autó nélkül csak úgy lehet megközelíteni, ha az ember a 44-essel kibuszozik  Enniskerry-be, aztán bevállalja az öt kilométeres gyaloglást az országút mentén (néha járdán, néha nem). Mivel mi nagyon elszántak voltunk, lenyomtuk, és mivel a hét első napján mentünk (hála rugalmas munkaidő!!), nem volt zavaró a forgalom.

Aztán megérkeztünk a magánterületen lévő vízesés határához, ahol egy kedves, joviális figura lépett elénk, akinek 6 euró körüli beugrót kellett perkálni. Cserébe kaptuk a vízesést, a kellemes tájat, egy nagy játszóteret (ha gyerekkel mentünk volna), grillezési lehetőséget és normális vécét úgy 150 méterre a vízeséstől. Jól elvoltunk egy órán át a vízeséssel és környékével, de visszafelé már semmi kedvünk nem volt újabb öt kilométert gyalogolni, úgyhogy stoppolni kezdtünk és kb. két perc alatt fel is vett minket egy víg hangulatban autózó arizonai házaspár, akik egy hétig nyaraltak Írországban és meg voltak döbbenve, milyen jó az idő (kb. 13-15 fok, zéró eső). Illetve mondták, hogy Budapest az első háromban van az utazási listájukon.

Velük mentünk vissza Enniskerry-be, ahol még úgy két kilométert gyalogoltunk a Powerscourt Gardens-hez és vissza. De vissza csak azután mentünk, hogy a kert bejáratánál lévő Avocában megettünk két csodálatos süteményt. (Ide 6.50 a beugró, amit nem fizettünk ki, de simán megéri bemenni a kertbe, ami hatalmas, van benne egy csomó különálló kert is, bár valószínű tavasszal érdekesebb mint tél végén.)

Powercourt vízesésA házirend. Megkérdeztem, miért van épp oroszul az angol mellett a házirend, mire a joviális parkőr azt mondta, hogy egyre több a k-európai turista, akik nem mindig értik az angol feliratokat. Aztán megkérdezte, hogy mi honnan jöttünk.
powerscourt vízesés121 méteres, de a fenti szakaszt csak elképzelni lehet
powerscourt vízesés
vízesés ebéddelEbédrészlet vízesés-részlettel
tavaszA tavasz egyértelmű jelei

Cukorsüveghegy
A Cukorsüveghegy végig ott figyelt a távolban

Ez pedig már a Powerscourt-kertek egyik épületében lévő Avoca kávézója

esküvő
Esküvő

Hold fákkal

Enniskerry rendőrőrse

0 Tovább

Nem Írországban van a legtöbb vörös ember - Tudásmorzsa

Bár az ember azt hinné, hogy minden második ír vörös, valójában az íreknek csak tíz százaléka vöröshajú, akiket ráadásul három százalékkal vernek a skótok, ahol a répahajú lakosság aránya 13 százalék körüli. (A világ teljes népességének mindössze egy-két százaléka vöröshajú.)

vörös hajKép innen

0 Tovább

Hogyan dobjunk fel egy unalmas lámpasort?

Hogyan lehet feldobni a földbe süllyesztett, unalmas, kerek lámpákat? Természetesen úgy, ha kiegészítjük őket Pac-Manné. Utcakép a Liffey partjáról.

Pac-man dublinpac-man

0 Tovább

Justin Bieber-tömeghisztéria a dokkoknál

A dokkok környékén sétálgattunk ma délután, amikor éktelen visításra lettünk figyelmesek. Először balhézó sirályokra tippeltem, ám kedves utastársam állította, hogy ezek emberek. Ahogy haladtunk közelebb, egy 7-17 éves lányokat tartalmazó csoport bontakozott ki az O2-aréna hátsó bejáratánál, akik valóban azzal foglalatoskodtak, hogy versenyt visítva meredtek befelé. Aztán az egyikük ír zászlójára rajzolt feliart elárulta, ki a visítás tárgya: Justin Bieber, aki szerintük már az épületben tartózkodva várta esti koncertjét. Később olyat is láttam, akinek a homlokára volt írva a híres előadóművész neve.

Justin Bierber Dublin
Justin Bieber
Justin Bieber
Középen a lány, akinek a magára tekert zászlóján a Justin Bieber-felirat

0 Tovább

Amikor a sirályok sorakozót fújnak

Tengerparti jelenet Dún Laoghaire-ből:
Dún Laoghaire siraly

0 Tovább

"Itt külföldinek lenni sem előny, sem hátrány" - Magyarok Írországban 3. rész

Balázs egy olyan kastélyban lakik egy corki hegyoldalban, ami híres, mivel rengeteg képet dob ki róla a flickr haunted house (kísértetház) kategóriában. A házat az 1800-as években építették; régebben elmegyógyintézet volt, majd a tulajdonos bank szétdarabolta kisebb lakásokra és kiadta. „A horrorfilmek fele ilyen helyeken játszódik” – mondja Balázs. Ők a harmadikon laknak, fölöttük csak a padlás található.

Óvatosságból nem is itt találkozunk vele és barátnőjével, hanem egy Cork belvárosában lévő kávézóban.

cork_egykori korhazA kastély, ahol Balázs és barátnője laknak (a fotó is az övék)

2011 őszén érkezett a Corkba, és erre a lépésre klasszikus svájci frankhitele ihlette. Nemzetközileg is jól értékesíthető szoftverfejlesztő tudással rendelkezett, ezért amikor eldöntötte, hogy szétnéz külföldön is, gyorsan regisztrált a Linkedinen. Hamarosan megtalálták Írországból, és meghívták az első interjúra, ami a Skype-on zajlott, ahogy aztán a következő kettő is. Miután mindhárom interjún átment, 2011 nyarán eldöntötte, hogy egy időre Írországba költözik. A terv az volt, hogy barátnője később követi, és ez így is lett.

Október elsején kezdte el a munkát, és addig a napig egyetlen leendő kollégájával sem találkozott, mert a teljes kiválasztási folyamat online zajlott. A cég egy német tulajdonú ír szoftverfejlesztő vállalat. „A munka alapvetően tök jó, csak kicsit bénán csinálják a szoftverfejlesztési dolgot” – magyarázza. Korábbi, budapesti munkája az otthoni csapattal sokkal „szervezettebbnek és összeszedettebbnek” tűnt számára, viszont a kaotikus helyzet ellenére is gyorsan belerázódott. Ezt talán az is elősegítette, hogy viszonylag sok kollégája külföldi: spanyolok, olaszok, indiaiak, portugálok is vannak köztük, ő az egyetlen magyar.

"A futás népsport"

Ír munkatársai ”nagyon kedvesek, de nem nagyon barátkozók. Nem nagyon jönnek ide, hogy figyelj már, hogy vagy? Az olaszok sokkal inkább”. Azt viszont kifejezetten kellemesnek tartja, hogy az írek „a kocsmában, akár ismeretlenül is tök szívesen kezdenek el beszélgetni mindenféle hülyeségről”. Egyik leggyakoribb téma szerinte a sport, amit nemcsak néznek, hanem sokan űznek is: „Itt, Corkban a futás népsport és nagyon sokan járnak bringával a munkába” – mondja. (Egy ismerőse egy laza szálakkal ide kapcsolódó tudásmorzsát osztott meg vele, amit mi most örömmel osztunk tovább: Írországban összesen két darab 50 méteres úszómedence van és azoknak is langyos a vize).

De vissza a nemzetkarakterhez: mindenkinek megkönnyíti az életét, hogy az írek „nem tolják az arcodba, hogy külföldi vagy - mondja. Itt külföldinek lenni sem előny, sem hátrány” – morfondírozik Balázs. „Lehet, hogy ez azért van, mert megszokták, hogy sok a bevándorló, kedvesen segítenek, hogy megértsd, hogyan működnek itt a dolgok” – mondja.

Balázs kávéval (a fotót barátnője készítette)

Kisvárosias jellege ellenére – kb. 150 ezren élnek Corkban, amivel a második legnagyobb ír várossá tudta feltornázni magát – új lakóhelyének is megvannak az előnyei: tetszik neki, „hogy egy ilyen méretű városban is van ipar”. Balázsnak a hasonló nagyságú Szegeddel vannak tapasztalatai, így tud mihez viszonyítani: szerinte Cork hasonlóan élhető, mint Szeged, viszont Szegednek sajnálatos módon nincs ipara. "Ezzel szemben Budapestnek van, viszont az meg nem élhető annyira” - összegez Balázs.

A város méreteit talán igen, az időjárást viszont soha nem tudná megszokni, bármeddig is maradna Corkban, „és ezt a rengeteg esőt sok ír sem bírja”. A napsütés mellett még egy dolgot hiányol, a kulturális élet sokszínűségét: „Amennyit én látok az írekből, az az, hogy elmennek és nagyon sokat isznak” – vázolja a corki kulturális élet fő jellemzőit. „Emellett hétvégenként eszeveszetten vásárolnak, iszonyú nagy szatyrokkal vonulnak, sok lakás pedig rendetlenebb, mint otthon”.

Az idősek jobban alkalmazkodnak a válsághoz

Ez tehát Cork. Persze Írország több részén is körülnézett barátnőjével, amin szerinte sok tekintetben még ma is látszik, hogy Európa legszélén található: bizonyos dolgok megreformálására az elmúlt 25 év sem volt elég. Az viszont az érem másik oldala, hogy az írek hozzászoktak a keményebb életmódhoz: idős emberek mesélik neki, hogy az ország 1973-as EU-s csatlakozása előtt, de még 25 évvel ezelőtt is nagyon elmaradott hely volt. Szerinte erre is visszavezethető, hogy az idősek jobban tudtak alkalmazkodni a gazdasági válsághoz, mint a fiatalok.

Egy bosszantó, de szerinte tipikus példával szemlélteti, miben kellene az íreknek javulniuk, hogy beérjék Európát: szerinte a szolgáltatók nehézkesebben reagálnak a felmerülő problémákra, mint akár Magyarországon. Erre egy mobil feltöltőkártyás kalandja mutatott rá. „Nincsenek annyira leszabályozva itt a folyamatok, sokkal lazább a hozzáállás, mint otthon. Persze emiatt sokszor hibák keletkeznek a rendszerben, és ilyenkor mindenki leblokkol. A lazaság viszont azt is jelenti, hogy a leblokkolás után képesek rugalmasabban kezelni a felmerülő problémákat. Így a végére ugyanott vagyunk” – magyarázza. „Amikor egy csomó idegeskedés után rájössz erre, onnantól már szimpatikus ez a fajta ügyintézés”.

cork_levegobol
Cork a légből, kép innen

Balázs és barátnője nem tervezik, hogy Írországban telepednek le. Annak ellenére, hogy elég jól elvannak itt, májusra lőtték be a visszaköltözés időpontját: „Addigra nagyjából oké lesz a lakáshitel” – hangzik a hazatérés melletti legfőbb indok.

(A magyarok Írországban-sorozat valamennyi szereplője ide klikkolva látható.)

¤¤¤

Figyelem! Amennyiben a kedves olvasó legalább egy-két éve Írországban él és szívesen elmesélné a történetét valamint megosztaná másokkal világlátását, küldjön levelet a Facebookon! http://www.facebook.com/irorszagblog

0 Tovább

A St George's Market Belfastban

Még novemberben voltunk Belfastban, ahol annyira jó volt flangálni a St George's Marketen, hogy két reggelünket is ott nyitottuk, én meg jól körbefotóztam. Először pár részletkép, utána a nagy egészek.

st george's market belfast





És még néhány kép:


Egyik délelőtt egy ilyen aranyos bácsi szórakoztatta a gyerekeket

Ők meg mindenféle rockszámot énekeltek


A képek továbbra sem használhatók fel szabadon, aki szeretné őket, írjon a Facebookon. Oldalt az elérhetőség, köszi.

0 Tovább

Írből ír

blogavatar

Írországba költöztünk, úgyhogy írunk róla.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek