Magyarok Írországban: Magdi

Nagyjábból pont ugyanannyi dolog bosszantja Írországban, mint amit nagyon kedvel - Magdi képe új hazájáról összetett. Nem szereti, hogy a gyerekekre uniformist erőltetnek és sok ember csak a látszatra ad; szereti viszont, hogy szerződéskötéskor az emberek megbíznak egymásban, az utakon pedig türelmesen vezetnek. A vezetés szerinte amúgy is sokat elárul egy társadalom állapotáról. Az Írországban élő magyarok sorozat második része.

„Gazdasági-menekült öttagú család vagyunk, három tini gyerekkel. Páromnak már van egy önálló vállalkozása, én pedig most csinálom a félévi vizsgáimat egy posztgraduális kurzuson, aminek a neve Community Arts Education. A népművelő jelleg keveredik itt a performance-szal, a public-kal meg a street art-tal” – így szól Tóth Magdolna rövid összefoglalása önmagáról és írországi életéről.

Kontra

„Mintha száz évvel el lenne maradva ez a hely. A párom, aki előbb kijött – ún. hard-lanscapinggel foglalkozik -, azzal fogadott, hogy ez itt a világ vége, nem csak Európa vége. És további száz év a különbség a vidék és Dublin között: utóbbi multikulti a város, ahol az embereknek van igénye a dolgokra” – mondja egy szuszra. Négy éve él Írországban, Wicklow-ban családjával egy erdő szélén, a hegytetőn. Szerinte Írország bizonyos területeken tapasztalható elmaradottságának jó szimbóluma a hasznavehetetlen brit eredetű csap, amikor az egyikből csak tűzforró, a másikból pedig jéghideg víz folyik. Noha mindenki tudja, hogy hibás elgondolás, a mai napig ilyen csapokat építenek az új házakba. Dublin belvárosában, az Irish Film Institute hangulatos kávézójában ülünk, a moziból ki-beáramló emberek között, mellettünk egy idősebb hölgy kötöget. Az itteni vécébe már elért a modernizáció: fotocellás a csap.

Magdi az ír fejlődés egyik kerékkötőjének az iskolarendszert tartja, aminek fő mumusa szerinte az egyenruha: „Minden nap kötelező a formaruha a sulikban, kivéve az ún. nonuniform day-eket, akkor meg fizetni kell egy charity szervezetnek. Az érettségire viszont bármiben lehet menni, még melegítőben is: hát nem logikus?” – teszi fel a kérdést kissé ironikusan. Két éve mindhárom gyereke ugyanabba a gimnáziumba jár, korábban egy Educate Together National School nevű iskolatípusba jártak, ami egy haladó szellemiségű, személyiségközpontú, liberális intézmény, nem formaruhás,„kimondottan tündérruhába is mehettek a lányok”, és még koedukált is. (Írországban léteznek olyan, főleg egyházi iskolák, ahová külön járnak a lányok és a fiúk). Gyerekeinek jelenlegi iskolája is koedukált.

Ha valamelyik szülő nagyon ellenzi az uniformist, van mód rá, hogy megszabadítsa tőle gyerekét, az egyenruhamentes iskoláknak viszont megvan az áruk: 6000-8000 eurót kell évente perkálniuk a szülőknek. Bár Magdi ismerősei szerint ezek az iskolák tényleg jók.

„Az egész mentalitás más, ha nincs formaruha” – magyarázza. „Ha napközben egyenruhában vannak a gyerekek, akkor annyira megszokják, hogy este is tök egyformán néznek ki” – magyarázza, miért jár a tinédzserek többsége szürke melegítőnadrágban szabadidejében, amikor pedig az iskolán kívül végre kibontakoztathatná egyéni stílusát. Az egyenruha-mentalitásra vezeti vissza azt is, amit az elmúlt években post natal home helperként azaz szülés utáni segítőként tapasztalt, amikor is betekintést nyert az ír háztartásokba. Munkáját nagyjából úgy kell elképzelni, mintha a védőnő nem(csak) a csecsemő és az anya szorosan vett hogylétével törődne, hanem segítene a hétköznapi apró-cseprő tevékenységekben is. Ennek során azt tapasztalta, hogy az ír nappalik többsége elég hasonlóan van berendezve: „Egyformák, ötlettelenek és szinte kizárólag családi album van a falakon” – magyarázza.


Magdi egyik alkotása

Az enteriőrök egyhangúsága mellett sokkal rosszabbnak tartja, hogy a szigetországból szinte teljesen hiányzik a szakipari tudás: „Minden a látszatra megy, a kert az egyetlen kivétel, mert ahhoz tényleg értenek és azt szinte kötelező is megcsinálni, mert megszól a szomszéd” – mondja. A házak ugyanakkor papírvékonyak, az utcafontra szerinte csak a látszat kedvéért falaznak rá egy téglasort. Szerinte ez és az egyenruha is látszat-orientált gondolkodásmódot jelez. Az építőiparban tapasztalható slendriánság szerinte akár visszavezethető arra is, hogy a hetvenes évekig nagyon nagy szegénységben éltek az írek és megszokták az akkori komfortszintet. „Úgy gondolom, hogy nem a szaki a hibás, ha nincs igény a normális házakra. Jártam én olyan házban is, ami bárhol Európában megállná a helyét – mondjuk a tulajdonosok sokat utaznak és gazdagok”.

Hamarosan rátérünk Írország kellemes oldalára, de előtte még a hétköznapi élet apró bosszúságaként említi az ecetes csipszet, amit itt a bagettba téve fogyasztanak. Az viszont már kifejezetten zavarja, hogy nincs elég szemetes és pad a közterületeken; szerinte a parkokban utóbbi sokszor azért hiányzik, hogy ne szolgáljon részegek és hajléktalanok fekhelyéül, kukát pedig azért nem raknak ki, hogy a háztartási szemetet ne az önkormányzatnak kelljen elszállítania. „Ez a bizalmatlanságról szól, ezért a földön ücsörögnek a buszmegállókban vidéken.”


Alkotás Magditól 2.

Pro

Egy sor dologról viszont úgy gondolja, remekül működik Írországban: az intézmények jólszervezettsége szerinte vitathatatlan, továbbá elég egyszerű vállalkozást nyitni. Emellett azt is nagyszerűnek tartja, hogy minden adminisztrációs ügyet el lehet intézni a neten: „Ezután már előre sírok, ha tudom, hogy majd Magyarországon valamit el kell intéznem” – mondja. Illetve feltűnt neki, mennyivel egyszerűbben jönnek létre a szerződések Írországban, mint otthon. „Még él a gentleman's agreement szemlélet – érdekes, hogy ezen a téren töretlen a bizalom. Pedig a válság miatt egy csomó pénz benne maradt az építőiparban, az emberek pedig tartoznak egymásnak”.

Jobbnak tartja az ír egészségügy működését az otthoninál, és „emberségesebbek az itteni orvosok”. Az idősebb generáció kedvességét is kiemeli, ami szerinte abban is tetten érhető, hogy az autósok csak nagyon ritkán dudálnak, még olyankor sem igazán, ha egy gyalogos egyértelműen szabálytalankodik előttük. „Ég és föld az itteni és az otthoni vezetési stílus, nagyon türelmesek az írek. Ez szerintem nagyon tükrözi egy társadalom állapotát” – mondja.

Tetszik neki az is, hogy itt komolyan veszik az emberi élet fő eseményeit, amilyen a keresztelő, az első áldozás, az érettségi és a temetés. Tetszik neki, ahogy az írek a halottaikkal bánnak: „Tisztelik a halottakat. A temetéseken vidám történeteket mesélnek a halottról. A pap mellett a hozzátartozók is beszélnek, és élőzene is van” – mondja.


Magdi harmadik alkotása

A legfőbb különbségről faggatom az otthoni és az ír élete között, amire így válaszol: „A fő különbség, hogy itt is agyondolgozod magad, de itt legalább nyugalom van.”

Bár jelenleg idejének nagyobb részét inkább az iskola tölti ki. Otthon az Iparművészeti Egyetem kerámia szakán végzett; majd valamivel több, mint két évtizedes szünet után újra tanul: a korábban említett Community Arts nevű egyéves posztgraduális képzésre jár. Iskolába járását az ír állam támogatja, amire azért jogosult, mert két évnél többet dolgozott Írországban, ami után jár ez a fajta támogatás. A Centre for Creative Practices meg is hívta mint emigráns művészt, így áprilisban kiállításon láthatók majd a munkái Dublinban.

¤¤¤

Kedvencek:

Hely: Powerscourt Townhouse Center

Étel: hash brown, ami olyasmi mint a "mackó" nevű otthoni kaja: krumpli, tojás liszt

Étterem: Glendaloughban van egy nagy, szép étterem, a Heather Restaurant, ahol magyarok a konyhások, és a séf is nagyon jó fej. 

Figyelem! Amennyiben a kedves olvasó legalább egy-két éve Írországban él és szívesen elmesélné a történetét valamint megosztaná másokkal világlátását, küldjön levelet a Facebookon! http://www.facebook.com/irorszagblog

0 Tovább

Az év első szupervideója: kátyúban fürdőző ír srác

Az év első szupervideója: egy úthibából fakadó kátyúban fürdőzik egy 21 éves ír srác, aki ezzel meg is csinálta magának a 15 perc hírnevet, az íreknek pedig a remek hangulatot az év első napjaira. A lyuk a dél-írországi Lismire mellett található egy hegyoldalban vezető úton. A kátyú majdnem másfél méter mély volt, úgyhogy éppen elegendő méretű egy frissítő dzsakuzizásra.

A Liam Keane nevű srác karácsony után pár nappal vezetett hazafelé, amikor észrevette, hogy víz bugyborékol ki a lyukból. Fürdőnadrágban beleugrott, miközben barátnője filmezte a "huncutságot" - ahogy az Irish Independent tegnapi számában fogalmaz. A videó megjelenése után a helyi önkormányzat 24 órán belül betömette a lyukat. Liam ezt azzal kommentálta, hogy tessék, ha valaki azt szeretné, hogy az ő kátyúját is ugyanilyen gyorsan betömjék, nem kell mást tennie, csak követni a példáját.

Itt az RTÉ tegnapi riportja az esetről.

0 Tovább

Milyenek az írek és milyen Belfast?

Írtam két cikket a fő munkahelyemnek: az elsőnél az volt a feladat, hogy az EU-elnökség ürügyén derüljön ki, milyenek az írek; a második egy egyszerű turisztikai cikk Belfastról, ahol november elején voltunk.

Ez az első.

Ez a második.

Claire Morgan belfasti születésű művész alkotása a MAC-ban, Belfast új, menő kulturális központjában

0 Tovább

Fürdőzés tízfokos tengerben az év utolsó napján

Mivel zárják az írek az óévet? Mi mással, mint egy jó fürdőzéssel a tengerben. A képek 31-én délután, néhány órával ezelőtt készültek Dún Laoghaire-ben (utánanéztem: 9.7 fokos volt a víz). Mit is tehetnénk hozzá? A bátor fürdőző írekkel kívánok boldog új évet!

(Itt egyébként egész évben, hetente többször szívesen megmártóznak emberek. Főleg az idősebb generáció. Egyébként január elsején Dugortban, az Achill szigeten csapatosan fürdenek meg az emberek az Atlanti-óceánban az újév tiszteletére, állítólag Enda Kenny ír miniszterelnökkel az élen.)





0 Tovább

Ebben a boxerben te is lehetsz hipszter

Csodálatos termékre bukkantunk a városban dübörgő őrületes leárazáson: hármas csomagolású hipszter-boxer 5 euróért.

0 Tovább

Bono karácsonya

Fantasztikusan semmitmondó cikket közölt az Irish Independent december 21-i, azaz pénteki száma Bono karácsonyáról, Christmas a beautiful day for Bono as girls return címmel. Annyira igaz rá mindkét jelző (fantasztikus és semmitmondó), hogy szemlézem (a nyomtatott után felkerült az online kiadásba is, itt látható).

Az Irish Independent pénteki címlapja (Bono foga nem fekete, csak elkenődött a nyomdafesték)

A címlapon kezdődő cikk szerint "Bonóra, a büszke apára hektikus karácsony vár, miután a lányai, Jordan (23) és Eve (21) hazajöttek New Yorkból - ahol tanulnak - az ünnepekre." Ezután Bono elmondja az újságírónak, hogy nem is marad sok hely a Dalkey-ban található házukban.

Mindezekről akkor beszélgettek a cikkíróval, amikor a zenekar tagjai összegyűltek Principle Management nevű cégük karácsonyi partiján a H-Caféban, Dublinban (mondjuk a fotó és a cikk sem emlékezik meg Larry Mullen Jr.-ról, lehet, hogy ő nem vett részt az ünnepségen).

Bono kicsit dicsérgeti a lányait, főleg a színésznőnek készülő Eve-et, aki annak ellenére is hamar befejezte az egyetemet, hogy nyáron dolgozott - valószínűleg egy filmen. Aztán további családtagokról is szó esik, akikkel reméli, hogy szokás szerint el tud menni a Leopardstown lóversenyre karácsony másnapján. És az is kiderül, hogy idén a bátyja, Norman és annak a családja is átmennek hozzájuk, amitől még zajosabb lesz a ház. 

Itt pedig Bono két lánya

A cikk szépen leírja ezután, hogy mikor melyik híresember érkezett meg a partira; ebből a részből ezek a kedvenc mondataim: "The Edge, whose real name is Dave Evans, followed shortly afterwards. (...) Adam Clayton made a quiet entrance later in the afternoon, after the festivites kicked off." És ott volt Bono gyerekkori legjobb barátja, Guggi is.

Az is kiderült, hogy minden bizonnyal lesz új U2 lemez 2013-ban, Bono fiairól ellenben egy szó sem esik a cikkben. A legjobb pedig Edge télapós csomagolópapírja.


Mikulások Edge kezében

0 Tovább

Virágzó és világító fák - karácsony Dublinban

Az év legfontosabb ünnepére való tisztelettel karácsony előtt virágba borultak a fák Dublinban. Amik pedig netán nem virágoztak ki, azokat körbetekerték a lakók világító izzókkal. A házakba bebámulva azt az érdekességet is megfigyeltem, hogy míg Magyarországon a karácsonyfadíszítést legtöbben 24-re időzítik, Dublinban már úgy másfél hete ácsorognak az ablakokban a feldíszített fák - egységesen, az utcára néző legnagyobb ablakban.

A képeket pár nappal karácsony előtt csináltam a környékünkön, Dublin déli részén:


Ez az abszolút kedvencem, a koszorú-sálat kapott oroszlán

Ilyen szépen virágba borultak a fák a karácsony tiszteletére
December 20-án készült kép

Ugyancsak


Virágzó fa, kivilágított pálmafa, karácsonyi ajtódísz


A rend kedvéért van azért egy kis kopárság is

0 Tovább

Negyedév Írországban: tetszik-nem tetszik

Kis késéssel itt a negyedéves összegzés.

Ami tetszik: hogy a hárfa egyszerre az ország és a Guinness sör szimbóluma (az egyik jobbra néz, a másik balra). A vicces az, hogy állítólag előbb volt a söré, azután az országé. Mennyivel szelídebb már egy ilyen címer, mint amin a vad oroszlánok, sasok, ló vagy harci fegyverek vannak. Ráadásul háfrával az utcán is egyszerűbben lehet parádézni, mint egy oroszlánnal – ahogy ez Dublinban időnként előfordul.

Ami nem tetszik: hogy nagyon későn kel fel a Nap, ellenben négy körül már le is megy. Ha borús az idő, akár már délután 3 után beköszönthet az éjszaka. Ha irodista lennék, nagyon nehezen viselném.

Ami tetszik: hogy miközben Európa fagyoskodik, itt, Dublinban eddig a leghidegebb a 4 fok volt. Vidéken persze voltak már fagyok, ezt nem akarom elhallgatni.

Ami tetszik: hogy karácsony előtt egy-két héttel a férfiak büszkén feszítenek karácsonyi pulóverekben. Olyanokban is, amik nagyon cikik, például hatalmas rénszarvasfejes vagy hóembermintás. Sőt, főleg olyanokban, és nem csak december 14-én, a Christmas Jumper Day-en, amikor a jótékonykodás jele a karácsonyi pulóver.

Ő nem személyes ismerősöm

Ami nem tetszik: ugyanez.

Ami tetszik: hogy itt bevett szokás sörrel főzni, ami főleg a Guinness, de lehet más is.

Ami nem tetszik: hogy a buszsofőröknek egyre kevésbé van fogalmuk a tarifáról. Előfordult, hogy odafelé az egyik sofőr mondott egy összeget, visszafelé a kollégája ennek a dupláját mondta.

Ami tetszik: hogy a pénztár előtti sorban az előtted álló maga elé enged, ha észreveszi, hogy neked alig van a kosaradban valami, az övé viszont tele van. Amikor először engedett maga elé egy idősebb néni, nagyon meglepődtem, és azt hittem, hogy egyedi eset. Aztán miután többször előfordult, rájöttem, hogy helyi szokás. Ma már én is gyakorlom.


Folyékony kenyérből szilárd kenyér

Ami nem tetszik: az iskolai egyenruhában fagyoskodó diáklányok az utcán. A többség még mindig nem hord harisnyát - amennyire ezt meg lehet állapítani -, pedig már csak ritkán van több 8-9 foknál.

Itt lehet megtekinteni az első két hónap összegzését.

0 Tovább

A könyvesbolt, ami vasárnaponként olvasni küldi vásárlóit

Dublinban, a Rathgar Roadon található ez az egészen kicsi könyvesbolt + kávézó, melynek nyitvatartásában a szünnap a legérdekesebb.

0 Tovább

Szivárvány van a mi utcánkban 2.

A tavasziasan jó idő, pompás napsütés és kb. 8-10 fokos langymeleg után jött egy szép, nagy zivatar úgy két órája, és vele együtt ez a szivárvány a hátsó kertbe:

Itt az előző szivárvány, amikor még egy másik utcában laktunk.

0 Tovább

Írből ír

blogavatar

Írországba költöztünk, úgyhogy írunk róla.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek