Help Sales ÁSZF

Dublin és a U2: Love or Hate?

Fél év alatt nem sikerült megbízhatóan kifürkésznem a dubliniak valós érzelmeit leghíresebb házi zenekarukkal, a U2-val szemben. Az biztos, hogy mindig teltházas koncerteket adnak a városban, az Irish Independent nagy örömmel számol be a Bonóval és lányaival kapcsolatos dolgokról, de a dubliniak úgy általában azért szeretnek károgni a zenekar ügyein. Mindezeknél sokkal érdekesebb, hogy van egy láthatatlan taggelő, akit annyira idegeítenek a zenekar adózási szokásai, hogy a fél várost összetagelte a U2 - TAX DODGERS-felirattal, hogy felhívja a lakosság figyelmét a zenekar adóelkerülő magatartására (lásd második és harmadik kép).

Ennek az az előzménye, hogy amikor az ír kormány 2007-ben megszüntette az íróknak, zenészeknek és más előadóművészeknek 1969 óta járó adómentességet, a U2 válaszként Hollandiába telepítette át cégbirodalmának egy jelentős részét. Itt ugyanis minimális az adókulcs a szerzői jogokra. Az ír sajtó és közvélemény erre teljesen kiakadt, a zenészek viszont nem tartották álságosnak a lépést, szerintük ugyanis egyéb vállalkozásaik után és magánszemélyként továbbra is az ír kulcsok szerint adóznak. (Erről az egészről a HVG írt egy szép, részletes cikket, itt pedig Edge magyarázkodik.)

A dublini városvezetés egyébként brilliáns ötlettel és remek humorral reagált a graffitikre és tagekre 2012-ben: egy-egy múzeumokban megszokott táblácskát helyezett el melléjük, melyen az Ismeretlen művész felirat mellett az is olvasható, hogy az adózók mennyi pénzébe kerül az alkotás eltávolítása. Itt lehet megnézni, mit írtak pl. a U2 - TAX DODGERS-feliratok mellé, itt pedig az intézkedésről szóló cikk.

Először csak úgy tréfából fotóztam le két U2-t szidalmazó taget, aztán egy kisebb sorozat lett belőle. Valamennyi kép Dublinban készült 2012 szeptembere és 2013 márciusa között.

tag dublinban
Vers a belvárosban: a U2-ellenességet szító tagelő még arra is vette a fáradságot, hogy rímben fejezze ki ellenérzését

U2 - adócsalók - a híres tagelő üzenete városszerte bukkan fel újra és újra. Itt pl. a Liffey északi partján

Egy külvárosi lepukkant ház falán

A Bewley's kávéház női vécéjének ajtaján valaki egy helyhez illeszkedő üzenetet hagyott

A szeretetét sokkal színesebben fejezte ki egy másik dublini művész

Ugyanaz távolabbról

Van, aki még egy számcím felfújásával is tiszteleg a zenekar előtt

Egy kikötői graffiti közepén a U2

Zombiként ábrázolt zenekar-tagok egy nyakkendőn a George's Street Arcade-ban

A város (vagy legalábbis a Temple Bar) hivatalosan büszke fiaira (bal fölül)

Végezetül egy videó, mely fantasztikus vizuális eszközökkel foglalja össze Bono, az átváltozóművész 30 évét egy percben

0 Tovább

Bono karácsonya

Fantasztikusan semmitmondó cikket közölt az Irish Independent december 21-i, azaz pénteki száma Bono karácsonyáról, Christmas a beautiful day for Bono as girls return címmel. Annyira igaz rá mindkét jelző (fantasztikus és semmitmondó), hogy szemlézem (a nyomtatott után felkerült az online kiadásba is, itt látható).

Az Irish Independent pénteki címlapja (Bono foga nem fekete, csak elkenődött a nyomdafesték)

A címlapon kezdődő cikk szerint "Bonóra, a büszke apára hektikus karácsony vár, miután a lányai, Jordan (23) és Eve (21) hazajöttek New Yorkból - ahol tanulnak - az ünnepekre." Ezután Bono elmondja az újságírónak, hogy nem is marad sok hely a Dalkey-ban található házukban.

Mindezekről akkor beszélgettek a cikkíróval, amikor a zenekar tagjai összegyűltek Principle Management nevű cégük karácsonyi partiján a H-Caféban, Dublinban (mondjuk a fotó és a cikk sem emlékezik meg Larry Mullen Jr.-ról, lehet, hogy ő nem vett részt az ünnepségen).

Bono kicsit dicsérgeti a lányait, főleg a színésznőnek készülő Eve-et, aki annak ellenére is hamar befejezte az egyetemet, hogy nyáron dolgozott - valószínűleg egy filmen. Aztán további családtagokról is szó esik, akikkel reméli, hogy szokás szerint el tud menni a Leopardstown lóversenyre karácsony másnapján. És az is kiderül, hogy idén a bátyja, Norman és annak a családja is átmennek hozzájuk, amitől még zajosabb lesz a ház. 

Itt pedig Bono két lánya

A cikk szépen leírja ezután, hogy mikor melyik híresember érkezett meg a partira; ebből a részből ezek a kedvenc mondataim: "The Edge, whose real name is Dave Evans, followed shortly afterwards. (...) Adam Clayton made a quiet entrance later in the afternoon, after the festivites kicked off." És ott volt Bono gyerekkori legjobb barátja, Guggi is.

Az is kiderült, hogy minden bizonnyal lesz új U2 lemez 2013-ban, Bono fiairól ellenben egy szó sem esik a cikkben. A legjobb pedig Edge télapós csomagolópapírja.


Mikulások Edge kezében

0 Tovább

Egy börtönben Bonóval

A U2-n csúfolódó graffitiket leszámítva (amiből fotósorozatot készítek, őrült vicces lesz), tegnap botlottam bele az első igazi dublini U2-s vonatkozásba. Gyorsan tisztázzuk, hogy később ne kelljen, ha szóba jön a téma: évekig nagyon szerettem a U2-t, voltam is koncertjükön a berlini Olimpia Stadionban, de már nem szeretem, mert idegesít a Bono és egyre rosszak a lemezeik. (Egyébként tegye fel a kezét, aki világéletében csak az aktuális - és roppant elővigyázatosan egyben a későbbi - korszellemnek megfelelő zenét hallgatott? És akkor ezzel le is zárhatjuk a U2-témát.)

Szóval tegnap elmentem a Kilmainham Gaolba, Írország egyik legfontosabb, de ma már csak múzeumként funkcionáló börtönébe, ahol végignyomtam egy egyórás túrát. Hamarosan be is számolok róla egy ennél hivatalosabb fórumon, de addig is itt van az a '82-es U2-videó, ami a börtönben készült, és sosem került föl egyik lemezre sem. És ahol Bono még tapadós piros répanadrágban nyomja (és a korszellemnek szintén megfelelve csizmáskandúrra emlékeztetően).

0 Tovább

Írből ír

blogavatar

Írországba költöztünk, úgyhogy írunk róla.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek