Mivel legnagyobb bánatunkra nem maradunk örökké Dublinban, igyekszünk legalább minden második héten megnézni a kiváló természet valamely érdekességét. Erika javaslatára a hét elején a Powerscourt-vízeséshez buszoztunk el, kb. 25 kilométerre Dublintól, öt kilométerre Enniskerrytől. A vízesés 121 méter magas - de kb. csak a fele látszik - és nagy kedvencünkben, a Wicklow-hegységben található. A magyar fülnek viccesen csengő(hang) Djouce-hegység völgyébe torkollik, és a közelben van a Cukorsüveghegy is.
Csodás természeti jelenség, jó kis hely, az egyetlen baja, hogy autó nélkül csak úgy lehet megközelíteni, ha az ember a 44-essel kibuszozik Enniskerry-be, aztán bevállalja az öt kilométeres gyaloglást az országút mentén (néha járdán, néha nem). Mivel mi nagyon elszántak voltunk, lenyomtuk, és mivel a hét első napján mentünk (hála rugalmas munkaidő!!), nem volt zavaró a forgalom.
Aztán megérkeztünk a magánterületen lévő vízesés határához, ahol egy kedves, joviális figura lépett elénk, akinek 6 euró körüli beugrót kellett perkálni. Cserébe kaptuk a vízesést, a kellemes tájat, egy nagy játszóteret (ha gyerekkel mentünk volna), grillezési lehetőséget és normális vécét úgy 150 méterre a vízeséstől. Jól elvoltunk egy órán át a vízeséssel és környékével, de visszafelé már semmi kedvünk nem volt újabb öt kilométert gyalogolni, úgyhogy stoppolni kezdtünk és kb. két perc alatt fel is vett minket egy víg hangulatban autózó arizonai házaspár, akik egy hétig nyaraltak Írországban és meg voltak döbbenve, milyen jó az idő (kb. 13-15 fok, zéró eső). Illetve mondták, hogy Budapest az első háromban van az utazási listájukon.
Velük mentünk vissza Enniskerry-be, ahol még úgy két kilométert gyalogoltunk a Powerscourt Gardens-hez és vissza. De vissza csak azután mentünk, hogy a kert bejáratánál lévő Avocában megettünk két csodálatos süteményt. (Ide 6.50 a beugró, amit nem fizettünk ki, de simán megéri bemenni a kertbe, ami hatalmas, van benne egy csomó különálló kert is, bár valószínű tavasszal érdekesebb mint tél végén.)
A házirend. Megkérdeztem, miért van épp oroszul az angol mellett a házirend, mire a joviális parkőr azt mondta, hogy egyre több a k-európai turista, akik nem mindig értik az angol feliratokat. Aztán megkérdezte, hogy mi honnan jöttünk. 
121 méteres, de a fenti szakaszt csak elképzelni lehet
Ebédrészlet vízesés-részlettel
A tavasz egyértelmű jelei
A Cukorsüveghegy végig ott figyelt a távolban
Ez pedig már a Powerscourt-kertek egyik épületében lévő Avoca kávézója
Esküvő
Hold fákkal
Enniskerry rendőrőrse
Utolsó kommentek