Írből ír

Balázs egy olyan kastélyban lakik egy corki hegyoldalban, ami híres, mivel rengeteg képet dob ki róla a flickr haunted house (kísértetház) kategóriában. A házat az 1800-as években építették; régebben elmegyógyintézet volt, majd a tulajdonos bank szétdarabolta kisebb lakásokra és kiadta. „A horrorfilmek fele ilyen helyeken játszódik” – mondja Balázs. Ők a harmadikon laknak, fölöttük csak a padlás található.

Óvatosságból nem is itt találkozunk vele és barátnőjével, hanem egy Cork belvárosában lévő kávézóban.

A kastély, ahol Balázs és barátnője laknak (a fotó is az övék)

2011 őszén érkezett a Corkba, és erre a lépésre klasszikus svájci frankhitele ihlette. Nemzetközileg is jól értékesíthető szoftverfejlesztő tudással rendelkezett, ezért amikor eldöntötte, hogy szétnéz külföldön is, gyorsan regisztrált a Linkedinen. Hamarosan megtalálták Írországból, és meghívták az első interjúra, ami a Skype-on zajlott, ahogy aztán a következő kettő is. Miután mindhárom interjún átment, 2011 nyarán eldöntötte, hogy egy időre Írországba költözik. A terv az volt, hogy barátnője később követi, és ez így is lett.

Október elsején kezdte el a munkát, és addig a napig egyetlen leendő kollégájával sem találkozott, mert a teljes kiválasztási folyamat online zajlott. A cég egy német tulajdonú ír szoftverfejlesztő vállalat. „A munka alapvetően tök jó, csak kicsit bénán csinálják a szoftverfejlesztési dolgot” – magyarázza. Korábbi, budapesti munkája az otthoni csapattal sokkal „szervezettebbnek és összeszedettebbnek” tűnt számára, viszont a kaotikus helyzet ellenére is gyorsan belerázódott. Ezt talán az is elősegítette, hogy viszonylag sok kollégája külföldi: spanyolok, olaszok, indiaiak, portugálok is vannak köztük, ő az egyetlen magyar.

"A futás népsport"

Ír munkatársai ”nagyon kedvesek, de nem nagyon barátkozók. Nem nagyon jönnek ide, hogy figyelj már, hogy vagy? Az olaszok sokkal inkább”. Azt viszont kifejezetten kellemesnek tartja, hogy az írek „a kocsmában, akár ismeretlenül is tök szívesen kezdenek el beszélgetni mindenféle hülyeségről”. Egyik leggyakoribb téma szerinte a sport, amit nemcsak néznek, hanem sokan űznek is: „Itt, Corkban a futás népsport és nagyon sokan járnak bringával a munkába” – mondja. (Egy ismerőse egy laza szálakkal ide kapcsolódó tudásmorzsát osztott meg vele, amit mi most örömmel osztunk tovább: Írországban összesen két darab 50 méteres úszómedence van és azoknak is langyos a vize).

De vissza a nemzetkarakterhez: mindenkinek megkönnyíti az életét, hogy az írek „nem tolják az arcodba, hogy külföldi vagy - mondja. Itt külföldinek lenni sem előny, sem hátrány” – morfondírozik Balázs. „Lehet, hogy ez azért van, mert megszokták, hogy sok a bevándorló, kedvesen segítenek, hogy megértsd, hogyan működnek itt a dolgok” – mondja.

Balázs kávéval (a fotót barátnője készítette)

Kisvárosias jellege ellenére – kb. 150 ezren élnek Corkban, amivel a második legnagyobb ír várossá tudta feltornázni magát – új lakóhelyének is megvannak az előnyei: tetszik neki, „hogy egy ilyen méretű városban is van ipar”. Balázsnak a hasonló nagyságú Szegeddel vannak tapasztalatai, így tud mihez viszonyítani: szerinte Cork hasonlóan élhető, mint Szeged, viszont Szegednek sajnálatos módon nincs ipara. "Ezzel szemben Budapestnek van, viszont az meg nem élhető annyira” - összegez Balázs.

A város méreteit talán igen, az időjárást viszont soha nem tudná megszokni, bármeddig is maradna Corkban, „és ezt a rengeteg esőt sok ír sem bírja”. A napsütés mellett még egy dolgot hiányol, a kulturális élet sokszínűségét: „Amennyit én látok az írekből, az az, hogy elmennek és nagyon sokat isznak” – vázolja a corki kulturális élet fő jellemzőit. „Emellett hétvégenként eszeveszetten vásárolnak, iszonyú nagy szatyrokkal vonulnak, sok lakás pedig rendetlenebb, mint otthon”.

Az idősek jobban alkalmazkodnak a válsághoz

Ez tehát Cork. Persze Írország több részén is körülnézett barátnőjével, amin szerinte sok tekintetben még ma is látszik, hogy Európa legszélén található: bizonyos dolgok megreformálására az elmúlt 25 év sem volt elég. Az viszont az érem másik oldala, hogy az írek hozzászoktak a keményebb életmódhoz: idős emberek mesélik neki, hogy az ország 1973-as EU-s csatlakozása előtt, de még 25 évvel ezelőtt is nagyon elmaradott hely volt. Szerinte erre is visszavezethető, hogy az idősek jobban tudtak alkalmazkodni a gazdasági válsághoz, mint a fiatalok.

Egy bosszantó, de szerinte tipikus példával szemlélteti, miben kellene az íreknek javulniuk, hogy beérjék Európát: szerinte a szolgáltatók nehézkesebben reagálnak a felmerülő problémákra, mint akár Magyarországon. Erre egy mobil feltöltőkártyás kalandja mutatott rá. „Nincsenek annyira leszabályozva itt a folyamatok, sokkal lazább a hozzáállás, mint otthon. Persze emiatt sokszor hibák keletkeznek a rendszerben, és ilyenkor mindenki leblokkol. A lazaság viszont azt is jelenti, hogy a leblokkolás után képesek rugalmasabban kezelni a felmerülő problémákat. Így a végére ugyanott vagyunk” – magyarázza. „Amikor egy csomó idegeskedés után rájössz erre, onnantól már szimpatikus ez a fajta ügyintézés”.

Cork a légből, kép innen

Balázs és barátnője nem tervezik, hogy Írországban telepednek le. Annak ellenére, hogy elég jól elvannak itt, májusra lőtték be a visszaköltözés időpontját: „Addigra nagyjából oké lesz a lakáshitel” – hangzik a hazatérés melletti legfőbb indok.

(A magyarok Írországban-sorozat valamennyi szereplője ide klikkolva látható.)

¤¤¤

Figyelem! Amennyiben a kedves olvasó legalább egy-két éve Írországban él és szívesen elmesélné a történetét valamint megosztaná másokkal világlátását, küldjön levelet a Facebookon! http://www.facebook.com/irorszagblog