"Are you fit?" - ez a kérdés legalább annyiszor hangzott el különböző formákban az elmúlt néhány napban, mint a fenyegető "Winter is coming" kijelentés a Trónok harca című sorozat első évadjában.

Azzal kezdődött, hogy bejelentkeztünk egy ingyenes túrázó meet upra (afféle ingyenes szabadidős önszerveződés), ahol már a bejelentkezéskor válaszolnunk kellett három kérdésre. Köztük is leginkább arra, hogy "are you fit?".

Aztán amikor szombaton a HÉV-vel (itt DART-nak hívják, amit én Darth Vaderről jegyeztem meg) megérkeztünk a tengerparti Bray-be, 20 kilométerre Dublintól délre, a csoport vezetője az első bemutatkozás után egyenesen a szemünkbe nézett, és nekünk szegezte: "Are you fit?". Nem értettem, mit kell ezt ennyit firtatni, de barátkozólag rábólintottam. Erre ő is bólintott. Aztán elindultunk a 16 kilométeres túrára a szomszédos Greystones-ba.


View Larger Map

Olyan nyolc perc után pontosan megértettük, mire vonatkozott a kérdés: olyan brutál iramot diktált ugyanis Michael, a középkorú túravezető, amitől 5 perc után kimelegedtünk, 7 perc után meglepődve röhögni, majd 10 perc után vetkőzni kezdtünk. Sem kedves útitársam, sem én nem vagyunk edzetlenek, plusz alig egy hónapja másztunk meg egy 2300 méteres csúcsot a Magas-Tátrában, de azért a tempó, amit újsütetű ír barátaink diktáltak, a gyorsgyaloglással vetekedett. Vicces módon a pihenősebb részt az hozta, amikor meredeken emelkedni kezdett a terep egy 241 méteren lévő kereszt felé az ún. Bray Head csúcsán.

A tengerszinttől (szó szerint ugyebár) ezt a távolságot olyan 15 perc alatt tettük meg. A kereszttől már sétagalopp volt a maradék kb. másfél óra lefelé Greystones-ig. Ott egy kocsmában pihentünk egy fél órát, aztán száguldoztunk vissza; ismét belekezdős első szakasz, majd nyugisabb mászás és még nyugisabb befejező szakasz. Úgyhogy a fotókat úgy készítettem, hogy megálltam, klikkelgettem párat és rohantam a csoport után. A résztvevők amúgy tüneményesen kedves emberek voltak, többen közülük 40 pluszos.

A fű tényleg ilyen világító zöld volt, amikor rásütött a nap. Innen nézve:
Az ellentétes irányban pedig ilyen látképpel kedveskedett a természet:
A látóhatár szélén többen látni vélték a brit partokat, de szerintem csak képzelegtek

Greystones felé öles léptekkel

Greystones-ban vagy kocsmában ebédeltek az emberek vagy vízre szálltak

varjak szálltak a vízreszállók mellett

A hegyen pedig lovak törték meg a zöld szín monotóniáját

vagy ácsorogtak az úton

Végül mégis győzött a zöld-kék kombó

Meg még egy kék a végére:

És ha valaki tudni akarja, hogy tényleg fit-e? Már itthon pihegve találtam meg Michael két nappal korábbi mailjét, amiben külön fittségi felmérőt küldött, amit indulás előtt meg kellett volna válaszolnunk magunknak: 

1. Le tudsz gyalogolni 11 kilométert sík területen 2 óra alatt megállás nélkül és anélkül, hogy lihegni kezdenél?

2. Fel tudsz futni a lépcsőn tízszer anélkül, hogy kidőlnél?

3. Tudsz felfelé gyalogolni egy hegyre gyors iramban 30 percig megállás nélkül?

4. És ugyanezt lefelé?